Arkeolojik Veriler Işığında Doğu Avrupa'da Erken Oğuzlar

Yıl 2025, Cilt: 5 Sayı: 9 , 1 - 40 , 31.12.2025

Csilla Balogh

https://izlik.org/JA52TD23CP

Öz

Oğuzlar, Doğu Avrupa bozkırlarında 9. yüzyılın sonlarından 11. yüzyılın ortalarına kadar, görece kısa sayılabilecek bir süre boyunca varlık göstermişlerdir; bu nedenle arkeolojik açıdan çok az iz bırakmışlardır. Erken Oğuzlara ait arkeolojik miras üzerine Türkiye’deki bilimsel alanyazında bugüne kadar herhangi bir çalışma bulunmamaktadır. Bu makale, söz konusu boşluğu doldurmayı amaçlamaktadır. Erken Oğuzlara atfedilebilecek arkeolojik buluntuları konu alan ilk çalışmalar ancak 1950–1960’lı yıllarda gerçekleştirilmiş; bu araştırmalar, Hazar Denizi’nin kuzey kıyılarında keşfedilen, askerî yönetici sınıfa ait, zengin buluntular içeren kurgan mezarlarının tanıtımına odaklanmıştır. Takip eden on yıllarda, Prut ve Dinyester Nehirleri arasındaki bölgede ve günümüz Bulgaristan topraklarında da Oğuzlara atfedilen yeni mezarlar keşfedilmiştir. Bu makalede, bugüne kadar Doğu Avrupa genelinde bilinen tüm Oğuz mezarları sistematik analiziyle, defin adetleri ve maddi kültürlerinin karakteristik özellikleri ayrıntılı biçimde incelenmektedir. Ayrıca Hazar kıyısındaki en önemli mezarları ve Oğuzların Karpat Havzası’ndaki izlerini de tanıtmayı amaçlamaktadır. Araştırmacılar, Oğuzlara ve Peçeneklere atfedilen, büyük ölçüde benzerlik gösteren buluntuları çoğunlukla birlikte değerlendirmiştir. Bu çalışma ise, defin geleneklerinin ayrıntılı analizi yoluyla Oğuzlar ile Peçenekler arasındaki gömme uygulamalarına dair farklılıkları tespit etmeyi hedeflemektedir.

Anahtar Kelimeler

Oğuzlar , Doğu Avrupa , arkeoloji , gömme gelenekleri , maddi kültür

The Early Oghuz in Eastern Europe in the Light of Archaeological Records

https://izlik.org/JA52TD23CP

Öz

The Oghuz tribes were present on the Eastern European steppe from the late 9th to the mid-11th centuries –a relatively short period, which helps explain the limited number of archaeological finds they left behind. To date, no comprehensive study of the archaeological heritage of the early Oghuz has been produced in the Turkish academic literature. This article aims to fill that gap. The earliest scholarly investigations into the early Oghuz – primarily undertaken within the framework of Soviet archaeology – began only in the 1950s and 1960s. These initial studies focused predominantly on richly furnished kurgan burials uncovered along the northern shores of the Caspian Sea, which have been attributed to the military-administrative elite. In the following decades, further Oghuz-related graves were excavated in the region between the Prut and Dniester Rivers, as well as within the territory of present-day Bulgaria. This article offers a systematic analysis of all Oghuz burials identified thus far in Eastern Europe, aiming to outline the characteristic features of their funerary practices and material culture. It also highlights the most significant graves discovered along the Caspian littoral and examines evidence from the Carpathian Basin that may be associated with Oghuz presence. Until now, scholars have tended to assess the material remains of the Oghuz and Pechenegs jointly, owing to the substantial similarities between them. This study, however, seeks to identify and interpret the distinctions between their respective burial customs.

Anahtar Kelimeler

Oghuz , Eastern Europe , archaeology , burial customs , material culture

Kaynakça

• Yazılı Kaynaklar
• AK Anna Komnéné: Alexiasz. Çev. László Passuth. Szeged: Lectum Kiadó, 2002.
• DAI Bíborbanszületett Konstantin: De Administrando Imperio – A Birodalom Kormányzása. Çeviren Gyula Moravcsik. Acta ELTE LX, Budapest: Lucius Kiadó, 2003.
• KK Képes krónika. Çev. Ibolya Bellus. Budapest: Helikon Kiadó, 1986.
• SRH Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. Edendo operi praefuit Emericus Szentpétery, I–II. Budapestini, 1937– 1938. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1999. (Reprint kiadás).
• Atavin, A.V. (1984). Nekotorıye osobennosti zahoroneniy čučel koney v koçevniçeskih pogrebeniyah X-XIV vv. Sovetskaya Arheologiya, 1, 134-143.
• Aydemir, H. (2021). Türk Tarihinin Kaynakları Olarak Eski Türk Boy Adları. Kökenbilgisel Bir İnceleme, Cilt 1. Çanakkale: Paradigma Akademi Yayınları.
• Árvay, J. (1943). A barcasági Hétfalu helynevei. Kolozsvár: Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet R.T.
• B. Szabó, J. (2016). Magrebiták, úzok – ‘kunok’, berendek és besenyők. Egy XII. századi keleti betelepülés nyomában (“Magrebites”, the Oghuz – “Cumans”, Berends and Pechenegs. Tracing an Eastern Settling in the Twelth Century).” Hadtörténelmi Közlemények, 129(1), 148-159.
• Bollók, J. (2004). Anonymus: A magyarok cselekedetei. Kézai Simon: A magyarok cselekedetei. Milleniumi magyar történelem. Budapest: Osiris Kiadó.
• Bolsakov, O.G. & Mongayt, A.L. (1985). Abu-Hámid al-Garnáti utazása Kelet- és KözépEurópában: 1131-1153. Budapest: Gondolat Könykiadó.
• Cahen, C. (1991). Ghuzz. Encyclopedia of Islam (Vol. 2, s. 1106-1110). Leiden: Brill.
• Dobrolyubskiy, A.O. (1978). O rekostruktsii sotsialnoy strukturı obşestva koçevnikov srednevekov’ya po dannım pogrebal’nogo obryada. P.O. Karışkovskiy (Red.),
• Arheologiçeskiye issledovaniya Severo-Zapadnogo Priçernomor’ya (cc. 107-119). Kiev: Naukova dumka.
• Dobrolyubskiy, A.O. (1986). Koçevniki Severo-Zapadnogo Priçernomor’ya v epohu crednevekob’ya. Kiev: Naukova dumka.
• Ercilasun, A. B. (2015). Oğuz adının etimolojisi. T. Gündüz & M. Cengiz (Haz.), Oğuzlar: Dilleri, Tarihi ve Kültürleri. 5. Uluslararası Türkiyat Araştırmaları Sempozyumu Bildirileri (s. 15-20). Ankara: Hacettepe Üniversitesi Türkiyat Araştırmaları Enstitüsü.
• Erkoç, H. I. (2021). Erken Oğuzlar. S. Çirkin (Haz.), Kökler. Yay Çeken Kavimlerin Şafağı. Dil, Arkeoloji, Tarih, Antropoloji ve Etnografya Işığında Altay Halklarının Kökeni (C. II, Arkeoloji ve Tarih, s. 719-769). İstanbul: Ötüken Neşriyat.
• Filipçenko, A.V. (1959). Pogrebeniye X vv. Astrahanskoy oblasti i s. Lapas. Sovetskaya Arheologiya, 2, 239-242.
• Fodor, I. (1983). Utószó. Fjodorov-Davidov, G.A., Az Aranyhorda földjén (s. 123-132). Budapest: Gondolat Kiadó.
• Fedorov-Davıdov, G.A. (1966). Koçevniki Bostoçnoy Evropı pod vlast’yu zolotoordınskih hanov, Arheologiçeskiye pamyatniki. Moskva: Moskovskiy gosudarstvennıy universitet.
• Fedorov-Davıdov, G.A. (1968). Kurganı, idolı, monetı. Moskva: Nauka.
• Fedorov-Davıdov, G.A. (1969). Pogrebeniye znatnoy koçevnitsi v Orenburgskoy oblasti. Drevnosti Vostoçnoy Evropı. K cemidesyatiletiyu Alekseya Petroviça Smirnova, Materalı i issledovaniya po arheologii Moskvı, 169, 262-266.
• Fedorov-Davıdov, G.A. (1983). Az Aranyhorda földjén. Budapest: Gondolat Kiadó.
• Garustoviç, G.N. ve İvanov, V.A. (2001). Oguzı i peçenegi v Evraziyskiy stepyah. Ufa: Gilem.
• Gavrilina. L.Ö. (1985). Koçevniçeskiye ukraşeniya X v.. Sovetskaya Arheologiya, 3, 214-226.
• Golden, B. P. (1972). The Migrations of the Oğuz, Archivum Ottomanicum, 4, 45-84.
• Golden, B. P. (1990). The Peoples of the south Russian steppes. D. Sinor (Ed.), The Cambridge History of Early Inner Asia (p. 275-277). Cambridge: Cambridge University Press.
• Golden, B. P. (1992). An Introduction to the History of the Turkic Peoples: Ethnogenesis and State-Formation in Medieval and Early Modern Eurasia and the Middle East. Wiesbaden: Harrassowitz Verlag.
• Golden, B. P. (2000). Toghuzghuz. Encyclopedia of Islam (Vol. X, p. 555-557). Leiden: Brill.
• Golden, B. P. (2018). Oġuzların Göçleri. T. O. Özgün (Haz.), Dokuz Oğuzlar ve Oğuzlar Üzerine Araştırmalar (s. 65-99). Ankara: Gece Kitaplığı.
• Gündüz, T. (2002). Oğuzlar/Türkmenler. Türkler Ansiklopedisi (C. 1, s. 263-276). Ankara: Yeni Türkiye Yayınları.
• Gündüz, T. & Cengiz, M. (Ed.) (2015). Oğuzlar: Dilleri, Tarihi ve Kültürleri. 5. Uluslararası Türkiyat Araştırmaları Sempozyumu Bildirileri. Ankara: Hacettepe Üniversitesi Türkiyat Araştırmaları Enstitüsü.
• Gyóni, M. (1942). A paristrioni „államalakulatok” etnikai jellege: Archaizáló népnév és etnikai valóság Anna Komnéne Alexiasában. A Magyar Történettudományi Intézet Évkönyve, 89- 177.
• Györffy, Gy. (1990). A magyarság keleti elemei. Budapest: Gondolat Könyvkiadó.
• Hamilton, R. J. (1962). Toquz-Oүuz et On-Uyүur. Journal Asiatique, CCL, 23-63.
• Hamilton, R. J. (2018). Toḳuz-Oġuz ve On-Uyġur. T. O. Özgün (Haz.), Dokuz Oğuzlar ve Oğuzlar Üzerine Araştırmalar (s. 111-152). Ankara: Gece Kitaplığı.
• Igaz, L. (2005). Kultúrák határán – Kelet és Nyugat hadművészetének találkozása a rekonkviszta idején. Valóság 48(8), 10-19.
• Igaz. L. (2012). A steppei eredetű harcmodor nem steppei környezetben történő használatának néhány kérdése. A. P. Kiss, F. Piti & Gy. Szabados (Haz.), Középkortörténeti tanulmányok 7 (pp. 453-472). Szeged: Szegedi Középkorász Műhely.
• Csilla BALOGH – Arkeolojik Veriler Işığında Doğu Avrupa’da Erken Oğuzlar MedeniyetBelleten 29
• İvanov, V.A. (2006). Peçenegi, guzı i torki. İstoriya tatar s drevneyşih vremen v semi tomah, Tom. 2, Voljskaya Bulgariya i Velikaya Step’ (cc. 452-458). Kazan: RuhIL İnstitut istorii Ş. Marjani AH PT.
• İvanov, V.A. (2014). Pogrebal’nıyobryad srednevekobıh koçevhikov ebropeysko-aziatskogo pograniç’ya kak etnomarkiruyuşiy priznak i svyazuyuşee zveno v kul’turogeneze srednevekovnıh koçevhikov Bostoçnoy Evropı. V.A., İvanov, G.N. Garustoviç & Y.V.
• Pilipçuk (Haz.), Srednevekovıe koçevhiki na granitse Evropı i Azii, (cc. 118-170). Ufa: Başkirskiy Gosudarstvenniy Pedagogiçeskiy Universitet.
• İvanov, V.A., Garustoviç, G.N. & Pilipçuk, Y.V. (Haz.) (2014). Srednevekovıe koçevhiki na granitse Evropı i Azii. Ufa: Başkirskiy Gosudarstvenniy Pedagogiçeskiy Universitet.
• Jeleznıy, V.A. (2020). K voprosu o vıdelenii peçenejskix u torçeskix pogrebehiy s konem v PrutoDnectrovskom regione – A Prut‒Dnyeszter régióból ismert besenyő és oguz lovastemetkezések elkülönítésének kérdéséhez. Первый Молдо‒Венгеский археологический круглый стол, посвященнный вопросам раннего средневековья Восточной Европы. Кишинёв, 10‒11 июня 2015 – I. moldáv‒magyar régészeti kerekasztal konferencia Kelet-Európa kora középkoráról. Kisinyov, 2015. június 10–11. (pp. 479-522). Magyar Őstörténeti Kiadványok 1. Budapest: Archeolingua.
• Katona Kiss, A. (2011). A Kárpát-medencei oguz törzstöredékek földrajzi és helynévi nyomai. Sz. Bíró ve P. Tomka (Haz.), Hadak útján – A népvándorlás kor kutatóinak XIX. Konferenciája (pp. 201-214). Tanulmányok 3. Győr: Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága.
• Katona Kiss, A. (2014). Szempontok az Ártánd-zomlinpusztai leletegyüttes történeti hátterének értékeléséhez. T. Á. Rácz, (Haz.), A múltnak kútja. Fiatal középkoros régészek V. konferenciájának tanulmánykötete – The Fountain of the Past. Study Volume of the Tifth Annual Conference of Young Medieval Archaeologist (pp. 9-24, 356-360, 446). Szentendre: Ferenczy Múzeum.
• Kmoskó, M. (1997). Mohamedán írok a steppe népeiről: Földrajzi irodalom, I/1. kötet. Magyar Őstörténeti Könyvtár 10. Budapest: Balassi Kiadó.
• Kmoskó, M. (2000). Mohamedán írok a steppe népeiről: Földrajzi irodalom, I/2. kötet. Magyar Őstörténeti Könyvtár 13. Budapest: Balassi Kiadó.
• Komantseva, A.S. (1977). Le sépultures nomades tardives du cimetière de Novonikolskoë. I. Erdélyi (Ed.), Les anciens Hongrois et les ethnies voisines à l’ Est (pp. 309-347). Studia Archaeologica 6. Budapest: Akadémiai Kiadó.
• Kononov, A.N. (1958). Rodoslovnaya turkmen: Soçinenie Abu-l-Gazi hana jivinskogo. Moskva– Leningrad: Akademik nauk.
• Kossányi, B. (1924). Az úzok és kománok történetéhez a XI–XII. században. Századok, 58, 519- 537. Kovács, Sz. ve Zimonyi, I. (2016). Besenyők, úzok és kunok a Kárpát-medencében. Sz. Kovács, I. Zimonyi, G. Hatházi, A. Pálóczi Horváth, K. Lyublyanovics ve A. Marcsik, Török nyelvű népek a középkori Magyar Királyságban (pp. 7-34). Altajisztikai Tankönyvtár 6. Szeged: SZTE Altajisztikai Tanszék.
• Kriger, V.A. (1993). Oguzskie kurganı v mejdureç’e Volgi i Embı. Kovalevskaya, V.B. (Red.), Novoe v srednevekovoy arheologii Evrazii (cc. 137-144). Samara: İstoriko-kul’turnaya assotsiatsiya Artefakt.
• Kruglov, E.V. (2001). Pogrebal’nıy obryad ogyzov Severnogo Prikaspiya 2-y pol. IX – 1-y pol. XI v. Evglevskiy, A.V. (Red.), Stepi Evropı v epohu srednevekov’ya, Tom. 2 (cc. 395-446). Donetsk: Donetskiy natsional’nyy universitet.
• Kruglov, E.V. (2003). Peçenegi i oguzı: nekotorıe problemı arheologiçeskih istoçnikov. Evglevskiy, A.V. (Red.), Stepi Evropı v epohu srednevekov’ya, Tom. 3 (cc. 13-82). Donetsk: Donetskiy natsional’nıy universitet.
• Kruglov, E.V. & Marıksin, D.V. (2012) Novoe pogrebenie oguzskogo Voina-Vsadnika iz rayona Rın-Peskov Zapadnogo Kazahstana. Evglevskiy, A.V. (Red.), Stepi Evropu v epohu srednevekov’ya, Tom. 9 (cc. 409-428). Donetsk: Donetskiy natsionalnıy universitet.
• Kruglov, E.V., Sergatskov, İ.V. & Balabanova, M.A. (2005). Novıe pogrebeniya oguzov u s. Kolobovka. Nijnevoljskiy Arheologiçeskiy Vestnik, 7, 242-256.
• Langó, P. (2003). Ladány, Varsány, Oszlár. Keleti néptöredékek és a korai helynevek kapcsolata. Limes, 39-54.
• Lükő, G. (1934). Havaselve és Moldva népei a X–XII. században. Ethnographia, 46, 90-105. Medvedev, A.F. (1966). Ruçnoye metatel’noye orujiye: Luk i strelı, camostrel, VIII–XIV vv. Arheologiya SSSR. Moskva: Nauka.
• Mesterházy, K. (1977). Az Ártánd–zomlinpusztai úz sírlelet. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976, 69-80.
• Mesterházy, K. (2007). Sírlelet Ártánd-Zomlin pusztáról. É. Garam & Á. Ritoók (Red.), A tatárjárás, 1241–1242: Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban 2007. május 25- szeptember 30 (pp. 35-36). Budapest: Magyar Nemzeti Múzeum.
• Mesterházy, K. (2011). Lelőhelyek A–Z-ig. K. Kővári ve Zs. Miklós (Red.), Fél évszázad terepen. Tanulmánykötet Torma István tiszteletére 70. születésnapja alkalmából (pp. 303-326). Budapest: MTA Régészeti Intézete.
• Minorsky, V.F. (1937). Ḥudūd all-ʿĀlam. ’The Regions of the World.’ A Persian geography 372 A.H./982 A.D. London: Messrs, Luzac ve Company.
• Moravcsik, Gy. (1983). Byzantinoturcica, Band II, Sprachreste der Türkvölker in den Byzantinischen quellenç Leiden: Brill.
• Pais, D. (1922). Régi személyneveink jelentéstana. Magyar Nyelv, XVIII, 26-34, 93-100.
• Pálóczi Horváth, A. (1973). A magyarorszagi kunok regeszeti kutatasanak helyzete. Folia Archaeologia, 24, 241-248.
• Pálóczi Horváth, A. (1994). Hagyományok, kapcsolatok és hatások a kunok régészeti kultúrájában. Keleti örökségünk 2. Karcag: Karcag Város Önkormányzata.
• Pálóczi Horváth, A. (2014). Keleti népek a középkori Magyarországon. Besenyők, úzok, kunok és jászok művelődéstörténeti emlékei. Studia ad Archaeologiam Pazmaniensiae 2. Budapest– Piliscsaba: Archeolingua.
• Pletnyeva, S.A. (1958). Peçenegi, torki i polovtsı v yujnorusskih stepyah. Trudı Volgo-Donskoy arheologiçeskoy ekspeditsi, Tom. I (cc. 151-226). Materalı i issledovaniya po arheologii Moskvı 62. Moskva: Akademii nauk SSSR.
• Pletnyeva, S.A. (1981). Peçenegi, torki i polovtsı. S.A. Pletnyeva (Red.), Stepi Evrazii v epohu srednebekov’ya (cc. 213-222). Moskva: Nauka.
• Pletnyeva, S.A. (2003). Koçevniki yujnorusskih stepey v epohu srednevekob’ya, IV–XIII veka. Voronej: Voronejskogo universiteta.
• Popov, V.P. (2011). K voprosu ob etnokul’turnıh komponentah b coctave oguzov i peçenegov. Hijnevoljskiy Arheologiçeskiy Vestnik, 12, 114-138.
• Popov, V.P. (2012). K voprosu ob etnokul’turnıh coctablyayuşih material’noy kul’turı oguzov i peçenegov. A.V. Evglevskiy (Red.), Stepi Ebropı v epohu srednevekov’ya, Tom. 9 (cc. 381-408). Donetsk: Donetskiy Natsionalnıy universitet.
• Rásonyi, R. (1984). Tuna Köprüleri.Ankara: Türk Kültürünü Araştırma Enstitüsü.
• Rasovskiy, D.A. (1933). Pečenegi, torki i berendei na Rusi i v Ugrii. Praha.
• Simon, R. (2007). Ibn Fadlan: Beszámoló a volgai bolgárok földjén tett utazásról. Budapest: Corvina Kiadó.
• Sőregi, J. (1941). Jelentés a Déri Múzeum 1940. évi működéséről és állapotáról. A Déri Múzeum Évkönyve 1939-1940, 71-126.
• Şeşen, R: (2010). İbn Fadlan Seyahatnamesi ve Ekleri. İstanbul: Yeditepe Yayınevi.
• Şeşen, R. (2017). İslâm Coğrafyacılarına Göre Türkler ve Türk Ülkeleri. İstanbul: Bilge Kültür Sanat.
• Taşağıl, A. (2001). Karakalpaklar. Diyanet İslâm Ansiklopedisi (C. 24, s. 426-427). İstanbul: Türkiye Diyanet Vakfi.
• Taşağıl, A. (2015). Oğuzların Tarih Sahnesine Çıkışı Hakkında. T. Gündüz & M. Cengiz (Haz.), Oğuzlar: Dilleri, Tarihi ve Kültürleri. 5. Uluslararası Türkiyat Araştırmaları Sempozyumu Bildirileri (s. 21-30). Ankara: Hacettepe Üniversitesi Türkiyat Araştırmaları Enstitüsü.
• Togan, Z. V. (1972). Oğuz Destanı: Reşideddin Oğuznâmesi, tercüme ve tahlili. İstanbul: Enderun.
• Tolstov, S.P. (1947). Goroda guzov (İstoriko-etnografiçeskie etyudı). Sovetskaya etnografiya, 3, 55-102.
• Tolstov, S.P. (1948). Po sledam drenehorezmiyskoy tsivilizatsii. Moskva–Leningrad: Akademii nauk SSSR.
• Üren, U. (2015). Oğuzların Batı Temsilcilerinden: Berendiler. T. Gündüz & M. Cengiz (Haz.), Oğuzlar: Dilleri, Tarihi ve Kültürleri. 5. Uluslararası Türkiyat Araştırmaları Sempozyumu Bildirileri (s. 629-634). Ankara: Hacettepe Üniversitesi Türkiyat Araştırmaları Enstitüsü.
• Vásáry, I. (2003). A régi Belső-Ázsia története, Magyar Őstörténeti Könyvtár 19. Budapest: Balassi Kiadó.
• Yücel, M. U. (2014). Karadeniz’in Kuzeyinde Bilinmeyen Bir Türk Boyu: Berendiler. Türkiyat Mecmuası, 24(1), 163-188