Dîvân-ı Hümâyûnun Fetih Hedefleri Çerçevesinde Balkanlar ve Macaristan’da İslamî Mevcudiyet

Öz

Kent veya cemaatlere (aşiret, kilise) özgü özyönetim anlayışı Osmanlı İmparatorluğu’nda bilinmeyen bir olgu değildir. Mezkûr düzenin çeşitli biçimlerine Balkan Yarımadası ve Macaristan’da rastlamak mümkün olup, bu teşkilatlanmaya condominium denilmektedir. Osmanlı fetihleriyle birlikte Tarihî Macar Krallığı “Orta Macaristan”, Habsburg hükmündeki Macar Krallığı ve Erdel Hükümdarlığı olmak üzere üç parçaya ayrılmıştır. Fetihlerle birlikte yörede doğal bir Osmanlı teşkilatlanması da başlamıştır. Ancak ülkedeki yerleşim yerlerinin temsil ettiği özerklik, Balkanlar’daki herhangi bir düzeyle kıyaslanamayacak ölçüde gelişmiştir. Feodal yapılanmanın getirdiği bağımsız kent yönetimleri, tabiatlarını Osmanlı dairesinde kısmen de olsa muhafaza edebilmişlerdir. Zira Dîvân-ı Hümâyûn, kontrolünün alt kademesini bu yapı üzerine inşa etmiştir. Öte taraftan havalide kesintisiz bir askerî sorumluluğa sahip İstanbul idaresi zamanla toplumsal yaşamın giderek küçülen bir kısmını organize etmekle yetinmek istemiştir. Bu vasıtayla Balkanlar’da Osmanlı merkezî devlet anlayışı muhafaza edilebilirken, Macaristan’daki toprak idaresinde Türkler ve Macarlar arasında bir “güç paylaşımı” kendiliğinden zuhur etmiştir. Bu kapsamda çalışmada, 1354-1683 yılları arasında kalan evre çerçeve alınarak, Balkanlar ile Macaristan’da İslam inancının yer edinme ihtimallerine değinilmiştir. İmparatorluğun bölge milletleri üzerindeki siyasi ve askerî nüfuzunu tespit edebilmek esas yöntem olarak benimsenmiştir. Böylece Osmanlı Devleti’nin mevzubahis coğrafyalardaki milletlerin günlük hayatında ne denli vücut bulabildiği, buna mukabil ahalinin Türk yönetimine yaklaşımı ve ortaya çıkan “yan yana yaşama” durumu yansıtılmaya çalışılmıştır.

Anahtar Kelimeler

• Osmanlılar
• İslamiyet
• Macaristan
• Balkanlar

Islamic Presence in the Balkans and Hungary Within the Framework of the Sublime Porte’s [Dîvân-I Hümâyûn] Conquest Goals

Öz

The concept of self-government specific to cities or communities (tribe, church) is not an unknown phenomenon in the Ottoman Empire. It is possible to encounter various forms of the mentioned order in the Balkan Peninsula and Hungary, and this organization is called condominium. With the Ottoman conquests, the Historical Hungarian Kingdom was divided into three parts: “Central Hungary”, the Hungarian Kingdom under Habsburg rule, and the Transylvanian Dominion. With the conquests, a natural Ottoman organization began in the region. However, the autonomy represented by the settlements in the country has developed to an extent incomparable to any level in the Balkans. Independent city administrations brought about by the feudal structure were able to preserve their nature, at least partially, within the Ottoman sphere. Because Sublime Porte built the lower level of its control on this structure. On the other hand, the Istanbul administration, which had an uninterrupted military responsibility in the surrounding area, wanted to be content with organizing an increasingly smaller part of social life over time. In this way, while the Ottoman centralized state understanding could be preserved in the Balkans, a “power sharing” between the Turks and Hungarians in the land administration in Hungary automatically emerged. In this context, the study focuses on the possibility of the Islamic faith gaining ground in the Balkans and Hungary, taking the period between 1354 and 1683 as a framework. The main method was adopted to determine the political and military influence of the empire on the nations of the region. Thus, it was tried to reflect to what extent the Ottoman Empire was present in the daily life of the nations in the mentioned geographies, as well as the people’s approach to the Turkish administration and the resulting “living side by side” situation.

Anahtar Kelimeler

• Ottomans
• Islam
• Hungary
• Balkans

Kaynakça

1. Hegyi, K. (2007). A török hódoltság várai és várkatonasága, Oszmán védelmi rendszer Magyarországon/A Budai Vilájet várainak adattára/A Temesvári, Győri, Pápai, Egri, Kanizsai, Váradi és Újvári Vilájet várainak adattára (1. Kiadás). História-MTA Történettudományi Intézete.
2. Hermann, E. (1943). Budáról Belgrádba 1663-ban (Ottendorf Henrik képes útleírása) (1. Kiadás). (Szövegét kiadta, magyarra fordította és bevezetéssel ellátta Hermann Egyed). Tolna Vármegye Közönsége.
3. Peçevi İbrahim Efendi (1981). Peçevi tarihi (1. Baskı). (B. S. Baykal Haz.). (Cilt 1). Kütür Bakanlığı Yayınları.
4. Puchesse, B. d. (1968). Revue d’histoire diplomatique, publiée par les soins de la Société d’histoire diplomatique (1er Édition). Kraus Reprint.
5. Thallóczy, L. és Áldásy, A. (1907). Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum. Magyarország melléktartományainak oklevéltára: A Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára (1. Kiadás). Magyar Tudományos Akadémia.
6. Ács, Z. (1984). Nemzetiségek a történelmi Magyarországon (1. Kiadás). Kossuth Kiadó.
7. Ágoston, G. (1992). A hódolt Magyarország (1. Kiadás). Adams Kiadó.
8. Ágoston, G. (2014). Európa és az oszmán hódítás (1. Kiadás). Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum.

9. Babinger, F. (1953). Mehmed der Eroberer und seine Zeit Weltenstürmer einer Zeitenwende (1. Auflage). F. Bruckmann.
10. Bartha, A. (1973). A IX-X. századi magyar társadalom (1. Kiadás). Akadémiai Kiadó.
11. Bencze, I. (1995). Magyari István sárvári prédikátor élete és munkái (1. Kiadás). Evangélikus Országos Múzeum.
12. Berkes, N. (2005). Patrikhane ve ekümeniklik (1. Baskı). Kaynak Yayınları.
13. Çapraz, H. Ş. Ç. (2022). Macar belgelerinin izinden Osmanlı Macaristanı’ndaki idarî ve beşerî dönüşümler (1. Baskı). Ötüken Neşriyat.
14. Caspar, U. V. (2013). Tíz könyv a magyar háborúról (1. Kiadás). (Ford., jegyz., utószó Szebelédi Zsolt). Attraktor.
15. Castellan, G. (1995). Balkanların tarihi (1. Baskı). Milliyet Yayınları.
16. Dávid, G. (1997). Magyarország népessége a 16-17. században. Kovacsics József (Szerk.), Magyarország történeti demográfiája (896-1995) (1. Kiadás, pp. 141-171). Központi Statisztikai Hivatal.
17. Dienes, I. (1972). A honfoglaló Magyarok (1. Kiadás). Corvina Kiadó.
18. Engel, P. és Kubinyi, A. és Kristó, Gy. (1998). Magyarország története 1301-1526 (1. Kiadás). Osiris Kiadó.
19. Fekete, L. (1993). A hódoltság török levéltári forrásai nyomában (1. Kiadás). Magyar Tudomáyos Akadémia.
20. Goldziher, I. (1980). Az Iszlám (1. Kiadás). Magvető Könyvkiadó.
21. Gyurgyevics, B. (1976). Kis könyvecske a török rabok és a török uralma alatt élő adófizető keresztények gyötrelmeiről (1. Kiadás). Európa Könyvkiadó.
22. Hadrovics, L. (1942). A magyarországi szerb kérdés balkáni gyökerei (1. Kiadás). Magyar Történettudományi Intézet.
23. Hadrovics, L. (2000). A déli szláv népek kultúrája. Szekfű Gyula (Szerk.), A magyarság és a szlávok (1. Kiadás, pp. 109-121). Lucidus Kiadó.
24. Hegyi, K. (1976). Egy világbirodalom végvidékén (1. Kiadás). Gondolat Könyvkiadó.
25. Heka, L. (2002). Szerbia állam- és jogtörténete (1. Kiadás). Bába Kiadó. Horn, I. és Barta, J. (2020). Három ország egy haza 1526-1699 - A mohácsi vésztől a karlócai békéig (1. Kiadás). Kossuth Kiadó.
26. İnalcık, H. (2011). Balkanlar’da Osmanlı fetihleri’nin sosyal koşulları. Adam Akademi Sosyal Bilimler Dergisi, 1(1), 1-10.
27. Káldy, N. Gy. (1970). Harács-szedők és ráják. Török világ a XVI. századi Magyarországon (1. Kiadás). Akadémiai Kiadó.
28. Kayapınar, L. ve Ayönü, Y. (2015). 14. ve 15. yüzyıllarda Anadolu’ya ve Balkanlara Türklerin göçü (1. Baskı). İstanbul Bilgi Üniversitesi Yayınları.
29. Kőhegyi, M. (1991). A szerbek felköltözésének (1690) történeti előzményei. Zombori István (Szerk.), A szerbek Magyarországon (1. Kiadás, pp.65-79). Móra Ferenc Múzeum.
30. Kristó, Gy. (1994). Korai magyar történeti lexikon (9-14. század) (1. Kiadás). Akadémiai Kiadó.
31. Krstić, A. (2020). Szerb despotak és nemesek magyarország államszerkezetében 1404 és 1459 között. Hornyák Árpád (Szerk.), Keresztény Európa határán: fejezetek az ezeréves magyar-szerb együttélés történetéből (1. Kiadás, pp. 73-88). Forum Kiadó.
32. Kursar, V. (2013). Being an Ottoman Vlach: on Vlach identity(ies), role and status in western parts of the Ottoman Balkans (15th-18th centuries). OTAM, 34(1), 115-161.
33. Márkusz, L. (2022). Koszovó története (1. Kiadás). Ludovika Egyetemi Kiadó.
34. Marton, J. (2005). A keresztény középkor 1. Kiadás). Mentor Kiadó.
35. Oborni, T. (2017). Az ördöngös Barát, Fráter György (1482-1551) (1. Kiadás). Kronosz Kiadó, Magyar Történelmi Társulat.
36. Pach, Zs. és R. Várkonyi, Á. (1985). Magyarország története 1526-1686 (1. Kiadás). Akadémiai Kiadó.
37. Pálfy, I. (1937). A kamarai igazgatás bevezetése a töröktől visszafoglalt területeken. Bakács István János (Szerk.), Emlékkönyv Domanovszky Sándor születése hatvanadik fordulójának ünnepére (1. Kiadás, pp. 474-488). Királyi Magyar Egyetemi Nyomda.
38. Pitcher, D. E. (1970). A historical geography of the Ottoman Empire from earliest time to the end of the sixteenth century (1st Edition). E. J. Brill.
39. Rúzsás, L. (1966). Városi fejlődés a Dunántúlon a XVI-XVII. században (1. Kiadás). MagyarTudományos Akadémia.
40. Schacht, J. (1964). An introduction to Islamic law (1st Edition). Oxford University Press.
41. Sicker, M. (2000). The Islamic world in ascendancy: from the Arab conquests to the siege of Vienna (1st Edition). Greenwood Publishing Group.
42. Sugar, P. F. (1977). Southeastern Europe under Ottoman rule (1st Edition). University of Washington Press.
43. Szalay, L. (1861). A magyarországi szerb telepek jogviszonya az államhoz (1. Kiadás). Heckenast Kiadó.
44. Taşar, M. (1997). The development of Serbian nationalism within the Ottoman empire and Habsburg monarchy[Yayınlanmamış yüksek lisans tezi]. Boğaziçi Üniversitesi.
45. Uzunçarşılı, İ. H. (1988). Osmanlı tarihi (5. Baskı). (Cilt 1). Türk Tarih Kurumu Yayınları.
46. Žirojević, O. (1976). Turska utvrđjena mesta na području današnje Vojvodine, Slavonije i Baranje. Zbornik za istoriju (Matica srpska), 14 (1), 99-143.