The Miracle Stag, as a Common Actor in the Origin Myths of the Turkic and Iranian Peoples and the Urartu Culture

Öz

The deer motif is an extremely important figure in the folklore of the Turk and Iranian peoples. In the origin story of the Hungarians, the Miracle Stag sent by the Celestials shows the way to the new homeland. The conquering Hungarians believed that the deities appeared in the form of different animals, such as the Turul bird in addition to the deer, and conveyed important information to them. In the case of the fraternal Turk people, the similarity is not surprising. Monuments reflecting Urartu’s sense of identity are unexplored from this point of view: depictions of deer are common in the north and south, in the Caucasus and Anatolia, but such relics are rare in Urartu’s territory. This study, using the method of literary source analysis, draws attention to the phenomenon itself and its possible causes by researching the roots of the Hungarian origin legend that can be traced back to the border of Urartu.

Anahtar Kelimeler

• Miracle Stag
• animals
• Turk peoples
• archeological findings
• Urartu

Türk ve İran Halklarının Köken Mitleri ile Urartu Kültüründe Ortak Bir Aktör Olarak Mucize Geyik

Öz

Geyik motifi Türk ve İran halklarının folklorunda son derece önemli bir figürdür. Macarların köken hikayesinde Göksellerin gönderdiği Mucize Geyik yeni vatana giden yolu gösterir. Fetheden Macarlar, tanrıların geyiğin yanı sıra Turul kuşu gibi farklı hayvanlar biçiminde de ortaya çıktığına inanıyor ve onlara önemli bilgiler aktarıyorlardı. Kardeş Türk halkları arasında benzerlik şaşırtıcı değildir. Urartu’nun kimlik duygusunu yansıtan anıtlar bu açıdan araştırılmamıştır: Geyik tasvirleri kuzeyde ve güneyde, Kafkaslar’da ve Anadolu’da yaygındır, ancak Urartu topraklarında bu tür kalıntılar nadirdir. Edebi kaynak analizi yöntemini kullanan bu çalışma, Urartu sınırlarına kadar uzanan Macar kökenli efsanenin kökenlerini araştırarak olayın kendisine ve olası nedenlerine dikkat çekmektedir.

Anahtar Kelimeler

• Urartu
• Mucize Geyik
• hayvanlar
• Türk Halkı
• arkeolojik bulgular

Kaynakça

1. Abaev, V. I. (1949). Osetinskiy yazyk i fol’klor. Izdatel’stvo Akademii Nauk SSSR.
2. Anonymous (P. Magister). Chronicon Pictum. Facsimile edition stored at the University of Maryland library. https://commons.wikimedia.org/wiki/File:FeherSzarvas-ChroniconPictum.jpg (Accessed June 12, 2021).
3. Arany, J. (1991). Rege a csodaszarvasról (L. Gyula, Illus.). Móra Könyvkiadó.
4. Ayakan, S., Scsıev, H., Csıbırov, A., Szabó, G., Barkóczy, P., Juhász, L., & Gyöngyösi, Sz. (2020). A Koban kultúra Tli falunál (Dél-Oszétia) feltárt temetőjének 350. sírjában előkerült bronz lemezöv archaeometallurgiai vizsgálata. Archeometriai Műhely, 17(1), 31-42.
5. Berze-Nagy, J. (2019). A csodaszarvas mondája. Nemzeti Örökség Kiadó.
6. Burney, C., & Lawson, G. R. (1958). Urartian reliefs at Adilcevaz, on Lake Van, and a rock relief from the Karasu, near Birecik. Anatolian Studies, 8, 211-218.
7. Carter, D. (1957). The symbol of the beast: The animal-style art of Eurasia. Ronald Press Co.
8. Castelluccia, M. (2017). Transcaucasian Bronze Belts. BAR Publishing.

9. Çifçi, A. (2017). The socio-economic organisation of the Urartian Kingdom. Culture and History of the Ancient Near East, 89. BRILL.
10. Curtis, J. (1996). Urartian bronze belts. Zeitschrift für Assyriologie und Vorderasiatische Archäologie, 86, 118-136.
11. De Kéza, S. (1999). Gesta Hungarorum. Central European Medieval Texts.
12. Diós, I. (Ed.). (2000). Magyar katolikus lexikon. Szent István Társulat.
13. Domantsky, J. V. (1984). Drevnyaya khudozhestvennaya bronza Kavkaza. Iskusstvo.
14. Dumézil, G. (1968). Mythe et épopée I. L’idéologie des trois fonctions dans les épopées des peuples indo-européens. Éditions Gallimard.
15. Gökce, B. (2020). Urartu Dönemi’nde hayvan ve hayvancılık: Çivi yazılı belgeler, arkeolojik bulgular ve betim sanatı üzerinden bir değerlendirme. Phaselis, 6, 35-57.
16. Győrffy, Gy. (1993). Krónikáink és a magyar őstörténet. Régi kérdések – új válaszok. Balassi Kiadó.
17. Ipolyi, A. (1929). Magyar mythologia. Zajti F.
18. Jankovics, M. (2004). A Szarvas könyve. Csokonai Kiadó.
19. Kálti, M. (1993). A magyarok régi és legújabb tetteiről. Eredetükről és növekedésükről. Diadalaikról és bátorságukról. Maecenas Kiadó.
20. Kanukova, Z. V. (2000). Voprosy literatury i fol’klora. Nartskiye skazki. Vladikavkaz.
21. Kemenczei, T. (1990). A sarkadi bronz szobrocska - Die anthropomorphe Bronzestatuette von Sarkad. Folia Archaeologica, 41, 29-42.
22. Kézai, S. (1901). Magyar krónika. Lampel Róbert.
23. Klement, K. (1981). Egy regösének magyarázata. Alvo-Verlag GmbH.
24. Komoróczy, G. (1983). “Fénylő ölednek édes örömében…” A sumer irodalom kistükre. Európa Könyvkiadó.
25. Kozaev, P. (1998). Alany-Arii. Vladikavkaz.
26. Kristó, Gy. (1970). Ősi epikák és az Árpád-kori íráshagyomány. Ethnographia, 81, 113-135.
27. Lang, A. (2012). Urartu und die Nomaden: Zur Adaption altorientalischer Motive im reiternomadischen Kunsthandwerk des 7.-5. Jh. v. Chr. in Eurasien. In S. Kroll, C. Gruber, U. Hellwag, M. Roaf, & P. Zimansky (Eds.), Bianili-Urartu. Tagungsbericht des Münchner Symposiums (pp. 281-293).
28. László, Gy. (1967). Hunor és Magor nyomában. Gondolat Kiadó.
29. Makkay, J. (2006). The Miracle Stag. Tractata Minuscula, 48.
30. Makkay, J. (1998). Az indoeurópai nyelvű népek őstörténete. Private Edition.
31. Nemeskürty, I. (Ed.). (2000). Heltai Gáspár művei. Neumann Kht.
32. Pınarcık, P., Gökce, B., & Ayakan, S. (2017). Geç Hitit Dönemi tasvir sanatında betimlenmiş av sahneleri üzerine bir değerlendirme. In Y. Hazırlayanlar (Ed.), Prof. Dr. Recep Yıldırım’a armağan (pp. 389-413). Bilgin Kültür Sanat Yayınları.
33. Sebestyén, Gy. (1902). Regös-énekek. Atheneum Kiadó.
34. Szabó, G. (2019). How and why do the deer and the bars appear on the belts used in the Caucasian Koban culture? Nartamongae, 14(1-2), 50-77.
35. Szabó, G. (2017). Eastern myth elements in the West in light of the Nart sagas and the archaeological finds of the Carpathian Basin. Nartamongæ, 12(1-2), 85-109.
36. Szabó, G. (2020a). The European connections of the Median period. https://doi.org/10.1007/978-3-030-41776-5_11
37. Szabó, G. (2020b). A pannonok szarvasa és a magyar őstörténet. Kőrösi Csoma Sándor, 26, 342-363.
38. Tarbay, J. G. (2015). A tápıószentmártonı szkíta szarvas nyomában. Artmagazin online. https://www.artmagazin.hu/articles/archivum/a89c6e176deaf83327d00e40cd87020d (Accessed July 4, 2021).
39. Tehov, B. V. (2002). Tayny drevnikh pogrebeniy. Vladikavkaz.
40. Tschlenova, N. L. (1984). Iranskiye prototipy «skifskikh oleney». Kratkiye soobshcheniya Instituta arkheologii, 178, 3-11.
41. Tsibirov, L. A. (2008). Traditsionnaya dukhovnaya kul’tura osetin. Vladikavkaz.
42. Van Loon, M. (1966). Urartian art. Its distinctive traits in the light of new excavations. Nederlands Historisch-Archaeoloisch Instituut.
43. Yalçın, Ü., & Yalçın, H. G. (2018). Könige, Priester oder Handwerker? Neues über die frühbronzezeitlichen Fürstengräber von Alacahöyük. In Ü. Yalçın (Ed.), Anatolian Metal (pp. 91-122). Deutsches Bergbau-Museum.
44. Zimansky Buhály, A. (2017). Kultúra, etnicitás és identitás Urartuban, az írott források tükrében. Gesta, 16, 9-15.