Bizans-Macar İlişkilerine Dair Arkeolojik Veriler: Bizans İmparatorluğu'na Namzet Bir Macar Kralının ve Antakya Kökenli Bir Macar Kraliçesinin Emanetleri

Öz

9. yüzyıldan 15. yüzyılın ikinci yarısına kadar uzanan ve beş yüz yılı aşkın bir süre devam eden Bizans-Macar ilişkileri, siyasi, dinî ve kültürel açılardan çok katmanlı bir etkileşim alanı oluşturmuştur. Bu uzun süreli ilişkiler içinde 12. yüzyıl, söz konusu etkileşimin en yoğun ve belirleyici evresini temsil etmektedir. Bu dönemin Macar hükümdarları arasında Kral III. Béla (1173–1196), hem siyasi gücü hem de Bizans ile kurduğu yakın ilişkiler bakımından öne çıkmaktadır. Tahta çıkmadan önce yaklaşık on yıl boyunca Bizans sarayında bulunmuş; imparatorluk hiyerarşisinde imparatorun ardından ikinci sıraya yükselmiş ve bir süre için tahtın varisi olarak kabul edilmiştir. Her ne kadar Bizans imparatoru olmamışsa da 1173 yılında Macar kralı olarak taç giymiş ve Antakya kökenli Agnes de Châtillon ile evlenmiştir. Saltanatı süresince izlediği politika, büyük ölçüde Bizans ile uyumlu bir yönelim sergilemiş ve Haçlı ideolojisiyle ilişkili bir çerçevede şekillenmiştir. Bu çalışma, Székesfehérvár’daki (Fejér İli, Macaristan) Taç Giyme Töreni Bazilikası’nda 1848 yılında keşfedilen Kral III. Béla ve Kraliçe Agnes de Châtillon’a ait mezarları ve bu mezarlardan elde edilen buluntuları değerlendirmeyi amaçlamaktadır. Kraliyet çiftinin, Bizans imparatorlarının porfir lahitlerini andıran kırmızı mermer bir lahit içine defnedilmiş olması ve mezarda tespit edilen kraliyet ornatus unsurları, III. Béla’nın Bizans saray temsiline bilinçli bir şekilde referans verdiğini göstermektedir. Bu bağlamda, söz konusu buluntular yalnızca sembolik bir temsil biçimini değil, aynı zamanda hükümdarın Bizans imparatorluk modeliyle kurduğu ideolojik ilişkiyi de yansıtmaktadır. Kral mezarına yerleştirilen taç, bilezik, asa, kılıç ve mahmuz gibi iktidar amblemleri ile birlikte bulunan tören haçı, Bizans tarzı hükümdar temsilinin maddi tezahürleri olarak değerlendirilebilir. Benzer şekilde, kral ve kraliçeye ait kişisel eşyalar arasında yer alan enkolpion ve yüzükler de güçlü Bizans bağlantılarına işaret etmektedir. Bu mezar buluntuları, Bizans-Macar ilişkilerini belgeleyen arkeolojik veriler arasında hem nitelik hem de temsil gücü bakımından ayrıcalıklı bir konuma sahiptir.

Anahtar Kelimeler

• Orta Çağ’ın zirve dönemi
• Macar kralı ve kraliçesi
• kraliyet mezarı
• kraliyet temsili
• tören haçı
• enkolpion

Archaeological Evidence of Byzantine–Hungarian Relations: The Burial Assemblage of a Hungarian King Aligned with Byzantium and a Queen of Antiochene Origin

Öz

Extending from the 9th century to the second half of the 15th century, Byzantine–Hungarian relations—lasting over five centuries—formed a complex sphere of political, religious, and cultural interaction. Within this long trajectory, the 12th century marks the most intensive and decisive phase. Among the rulers of this period, King Béla III (r. 1173–1196) stands out for both his political authority and his close ties to Byzantium. Before his accession, he spent nearly a decade at the Byzantine court, where he rose to a position immediately below the emperor and was, for a time, regarded as heir to the throne. Although he never became emperor, he was crowned king of Hungary in 1173 and married Agnes de Châtillon of Antiochene origin. His reign was characterized by a largely pro-Byzantine orientation shaped within a crusading ideological framework. This study examines the tombs of Béla III and Queen Agnes de Châtillon, discovered in 1848 in the Coronation Basilica of Székesfehérvár, along with their associated grave goods. The burial of the royal couple in a red marble sarcophagus recalling Byzantine imperial porphyry, together with the identified elements of royal ornatus, suggests a conscious reference to Byzantine courtly representation. These finds thus reflect not only symbolic representation but also the ruler’s ideological engagement with the Byzantine imperial model. The regalia deposited in the king’s grave—crown, bracelet, sceptre, sword, and spurs—alongside a ceremonial cross, may be interpreted as material expressions of Byzantine-style rulership. Likewise, personal objects such as the enkolpion and rings indicate strong Byzantine connections. Taken together, these finds occupy a distinguished place among the archaeological evidence for Byzantine–Hungarian relations in both quality and representational significance.

Anahtar Kelimeler

• High Middle Ages
• Hungarian king and queen
• royal tomb
• royal representation
• processional cross
• enkolpion

Kaynakça

1. Amari, M. (1885). Le epigrafi arabiche di Sicilia (Vol. 2). L. Pedone-Lauriel.
2. Babinszki, E. (2015). A “gerecsei vörös márvány”: A gerecsei kőbányászat I [“Gerecse kırmızı mermeri”: Gerecse taş ocakçılığı I]. Természet világa, 146(12), 568–569.
3. Baják, L. (2016). A magyar-bizánci kapcsolatokról és III. Béla királyi reprezentációjáról [Über die ungarisch-byzantinisch Bezeihungen und Königliche Repräsentation von Béla III]. Folia Historica, 31, 183–201.
4. Bak, M. J. (1983). Der Reichsapfel. In Lovag, Zs., Kovács, É., & Fülep, F. (Red.), Insignia Regni Hungariae (p. 189). Studien zur Machtsymbolik des Mittelalterlichen Ungarn (Studien zur Machtsymbolik des mittelalterlichen Ungarn, Band I). Ungarisches Nationalmuseum.
5. Bárány, A. (2019). The Politics of Piroska’s Marriage: Byzantium, Hungary and the Normans in The Early Twelfth Century. In Sághy, M. & Ousterhout, R. G. (Eds.), Piroska and the Pantokrator Dynastic Memory (pp. 63–96). Central European University Press.
6. Branczeiz, Zs. (2011). A székesfehérvári Királyi Bazilika. A Szűz Mária-prépostság és templom. Középkori romkert. Székesfehérvári Turisztikai Közhasznú Nonprofit Kft.
7. Bettini, S. (1984). Venice, the Pala d’Oro, and Constantinapole. In Buckton, D. (Ed.), The Treasure of San Marco Venice (pp. 35–64). The Metropolitan Museum of Art.
8. Bloch, P. (1992). Romanische Bronzekruzifixe (Bronzegeräte des Mittelalters, Band 5). Deutscher Verlag für Kunstwissenschaft.

9. Bosselmann-Ruickbie, A. (2011). Byzantinischer Schmuck des 9. bis frühen 13. Jahrhunderts (Spätantike – Frühes Christentum – Byzans: Kunst im Ersten Jahrtausend, Reiche B, Studien und Perspektiven, Band 28). Reichert Verlag.
10. Bréhier, L. (1997). Bizánc tündöklése és hanyatlása (Bizánc világa, I/1–2. kötet). (I. Baán, Trans.). Atlantisz.
11. Bréhier, L. (2003). A bizánci birodalom intézményei (Bizánc világa, 7. kötet). (I. Baán, Trans.). Atlantisz.
12. Campbell, S. D. & Cutler, A. (1991). Enkolpion. In Kazdhan, A. (Ed.), The Oxford Dictionary of Byzantium (Vol. 1, p. 700). Oxford University Press.
13. Canko, D. M. (2017). Sikkelerin ışığında Bizans’ta imparatoriçe imgesi (780–1204). Art-Sanat, 8, 113–137. https://izlik.org/JA84PU33JK Carboni, S. (Ed.) (2007). Venice and the Islamic world 828–1797. Exhibition catalogue. Yale University Press.
14. Cherry, J. (1981). Medieval Rings, 1100–1500. In Ward, A., Cherry, J., Gere, Ch., & Cartlige, B., The Ring: From Antiquity to the Twentieth Century (pp. 37–68). Thames & Hudson.
15. Contadini, A. (2010). Translocation and Transformation: Some Middle Eastern Objects in Europe. In Saurma-Jeltsch, L. E., & Eisenbeiß, A. (Eds.), The Power of Things and the Flow of Cultural Transformation (pp. 42–65). Deutscher Kunstverlag.
16. Czobor, B. (1900). III. Béla és hitvese halotti ékszerei. In Forster, Gy. (Szerk.), III. Béla magyar király emlékezete (pp. 207–230). Hornyánszky Viktor Császári és Királyi Udvari Könyvnyomdája.
17. Danka, B. (2020). Az elhunyt uralkodókról fennmaradt források. In Bíró, Gy. & Mohai, A. (Szerk.), Móra Akadémia: szakkolégiumi tanulmánykötet (8. kötet, pp. 63–78). Szegedi Tudományegyetem Móra Ferenc Szakkollégiuma.
18. Deér, D. (2005). A magyarok Szent koronája. (B. Romhányi, Trans.). Attraktor.
19. Deér, J. (1952). Der Kaiserornat Friedrichs II. (Dissertationes Bernenses, Ser. 2.2). A. Franke Verlag.
20. Deér, J. (1961). Der Globus. Der Spätrömischen und des Byzantinischen Kaisers. Symbol oder Insigne? Byzantinische Zeitschrift, 54(1), 53–85.
21. Demeter, Zs. (1999). Az 1848-ban megtalált királysír-leletek megtalálásának körülményei és visszhangja Székesfehérvárott. In Cserményi, V. (Szerk.), 150 éve történt...III. Béla és Antiochiai Anna sírjának fellelése (A Szent István Király Múzeum Közleményei B. Sorozat, 49 – Bulletin de Musée Roi Saint Etienne Série B. No. 49, pp. 25–35). Székesfehérvár.
22. Dercsényi, D. (1943). A székesfehérvári királyi bazilika (Magyarország Művészeti emlékei, 2. sorozat: Egyes emlékek és emlékcsoportok 1). Műemlékek Országos Bizottsága.
23. Diószegi Szabó, P. (2022). A magyar-bizánci kapcsolatok az Árpád-korban. In Horváth, C., Hırváth-Lugossy, G. Kovács, A., Makoldi, M., Nagy, D., Teiszler, É., & Vizi, L. T. (Szerk.), Királyok és szentek: Az Árpádok kora (A Magyarsádkutató Intézet Kiadványai 47, pp. 83–107). Magyarságkutató Intézet.
24. Długoss, J. (1711). Historiae polonicae libri XII (Vol. 1). Lipsiae.
25. Domanovszky, A. (1937–1938). Chronici Hungarici compositio saeculi XIV. In Szentpétery, E. (Ed.), Scriptores Rerum Hungaricarum (Vol. 1, pp. 217–505). Budapeştini.
26. Drpić, I. (2018). The Enkolpion: Object, Agency, Self. Gesta, 57, 202–212.
27. Engel, P. (1987). Temetkezések a középkori székesfehérvári bazilikában (Függelék: A székesfehérvári koronázások). Századok, 121(4), 613–634.
28. Érdy, J. (1853). III. Béla király és nejének Székes-Fehérvárott talált síremlékei. In Kubinyi F. & Vahot I. (Szerk.), Magyarország és Erdély képekben (I. kötet, pp. 42–48). Pest.
29. Éry, K. (2001). A királyi bazilika csontvázleleteinek rövid története. Magyar Múzeumok, 7(1), 9–10.
30. Éry, K., Marcsik, A., Nemeskéri, J., & Szalai, F. (2008). Az embertani vizsgálatok. Kutatástörténet. Az épített sírok csontvázleletei (1. csoport). In Éry, K. (Szerk.), A székesfehérvári királyi bazilika embertani leletei 1848–2000 (Ecclesia Beatae Mariae Virginis Albaereglis, pp. 13–118). Balassi Kiadó.
31. Evens, H. C. & Wixom, D. W. (Eds.) (1997). The Glory of Byzantium: Art and Cuture of the Middle Byzantine Era A.D. 43–1261. The Metropolitan Museum of Art.
32. Feuernné Tóth, R. (1969). V. István király sírja a Margitszigeti domonkos apácakolostor templomában. Budapest Régiségei, 21, 115–131.
33. von Fillitz, H. (1954). Katalog der Weltlichen und Geistlichen Schatzkammer. Kunsthistorisches Museum.
34. Fodor, I. (2000). A bécsi szablya és a prágai kard. Agapé Könyvkiadó.
35. Forster, Gy. (1900). III. Béla magyar király emlékezete. Hornyánszky Viktor Császári és Királyi Udvari Könyvnyomdája.
36. Frolow, A. (1961). Le culte de la relique de la vraie à la fin du VIe et du début du VIIe siècles (Byzantinoslavica, Band 22). Slovanský ústav AV ČR.
37. Gombos, A. F. (1937–1938). Catalogus Fontium Historiae Hungaricae (Vol. 3). Budapestini.
38. Goodacre, H. (1971). A Handbook of the Coinage of the Byzantine Empire. Spink & Son Ltd.
39. Grundmann, H. (1959). Der Cappenberger Barbarossakopf und die Anfänge des Stiftens Cappenberg (Münstersche Forschungen, Heft 12). Böhlau Verlag.
40. Hamilton, B. (2000). The Leper King and His Heirs: Baldwin IV and the Crusader Kingdom of Jerusalem. Cambridge University Press.
41. Heinzel, M., Schillinger, B., Stieghorst, Ch., Kemper, D., & Kluge, E. (2022, September 5–9). Discovery of a 12th-Century Enamelled Reliquary Pendant: Elemental Analysis and Content Visualisation Using Prompt Gamma Neutron Activation Analysis and Neutron Tomography. In Mardikian, P., Näsänen, L., & Arponen, A. (Eds.), Metal2022 – Proceedings of the Interim Meeting of the ICOM-CC Metals Working Group, September 5–9, 2022, Helsinki, Finland (pp. 184–191). International Council of Museums – Committee for Conservation (İCOM-CC) and The National Museum of Finland.
42. Holford-Strevens, L. (2006). Sirens in Antiquity and the Middle Ages, in Music of the Sirens. Indiana University Press.
43. Hóman, B. (1918). A magyar címer történetéhez. Turul, 21, 8–9.
44. Hutai, G. (1999). III. Béla király és Antiochiai Anna sírleleteinek restaurálásairól. In Cserményi, V. (Szerk.), 150 éve történt...III. Béla és Antiochiai Anna sírjának fellelése (A Szent István Király Múzeum Közleményei B. Sorozat, 49 – Bulletin de Musée Roi Saint Etienne Série B., No. 49, pp. 36–59). Székesfehérvár.
45. Imhof, M. & Winterer, Ch. (Hrsg.) (2013). Karl der Grosse: Leben und Wirkung, Kunst und Architektur. Michael Imhof Verlag.
46. Johns, J. (2002). Arabic Administration in Norman Sicily: The Royal Dīwān. Cambridge University Press.
47. Johnson, E. (2012). Burial ad Sanctos. Encyclopedia of Medieval Pilgrimage Online. Brill. https://doi.org/10.1163/22132139_emp_ SIM_00143
48. Kalus, L. (1981). Catalogue des cachets, bulles ettalismans islamiques. Bibliothèque Nationale Département des monnaies, médailles et antiques. Bibliothèque Nationale.
49. Kalus, L. (1986). Catalogue of Islamic Seals and Talismans. Clarendon Press.
50. Karácson, I. (1911). Királyaink síremlékeinek elpusztulása. Századok, 45, 365–366.
51. Kásler, M. & Szentirmay, Z. (Szerk.) (2019). A Mátyás-templomban elhelyezett Árpád-házi csontvázak azonosítása. Történészi, régészeti, antropológiai, radiológiai, morfológiai, radiokarbon kormeghatározási és genetikai adatok felhasználásával. Gabriel Méry-Ratio Kiadó.
52. Kaya, S. & Kıyılı, R. (2009). Antakya’da Orta Çağ’da Meydana Gelen Doğal Âfet ve Salgın Hastalıklara Bir Bakış. Mustafa Kemal Üniversitesi Sosyal Bilimler Enstitüsü Dergisi, 6(12), 403–418. https://izlik.org/ JA53CT77AN
53. Kenner, F. (1893). Die Porträtsammlung des Erzherzogs Ferdinand von Tirol. Jahrbuch der Kunsthistorischesn Sammlungen des allerhöchsten Kaiserhauses, 15, 37–150.
54. Kirmeiyer, J., Schneidmüller, B., Weinfurter, S., & Brockhoff, E. (Hrsg.) (2002). Kaiser Heinrich II. (1002–1024): Katalog zur Bayerischen Landesausstellung, 2002, Bamberg, 9. Juli bis 20. Oktober 2002. Külen & Grosche. https://archive.org/details/kaiserheinrichii0000unse
55. Kiss, E. (2020). “Ut mos est graecorum” – Bizánci emlékek és az Árpád-kor. In Terdik, Sz. (Szerk.), Orcád világossága: Görögkatólikusok Magyarországon (pp. 20–35). Magyarországi Sajátjogú Metropolitai Egyház.
56. Kiss, E. (2023). Antiochiai Anna gyűrűje. https://mnm.hu/blog/2023-02-26/antiochiai-anna-gyuruje
57. Kovács, É. (1966). Les fragments d'une armilla byzantine à Veszprém. Acta Historiae Artium Academiae Scientiarum Hungaricae, 12, 347–352.
58. Kovács, É. (1969). Die Grabinsignien Bélas III. und Annas von Antiochien. Acta Historiae Artium Academiae Scientiarum Hungaricae, 15, 3–24.
59. L. Kovács, É. (1998). Casula Sancti Stephani regis. In Verő M. & Takács I. (Eds.), Species Modus Ordo. Válogatott tanulmányok (pp. 15–56). Szent István Társulat.
60. Kristó, Gy. (1993). A Kárpát-medence és a magyarság régmúltja (1301-ig) (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár, 3). Szegedi Középkorász Műhely.
61. Kristó, Gy. (1998). Magyarország története 895–1301. Osiris Kiadó.
62. Kristó, Gy. (Ed.) (1999). Az államalapítás korának írott forrásai (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár, 15). Szegedi Középkorász Műhely.
63. László, Gy. (1965). Szent László Győri ereklyetartó mellszobráról. Arrabona, 7, 188–209.
64. Legner, A. (Hrg.) (1972). Rhein und Maas. Kunst und Kultur 800–1400. Eine Ausstellung des Schnütgen-Museums der Stadt Köln und der belgischen Ministerien für französische und niederländische Kultur. Vom 14. Mai bis 23. Juli in der Kunsthalle Köln, Vom 15. September bis 31. Oktober 1972 in den Königlichen Museen für Kunst und Geschichte in Brüssel (Band 2). Verlagsgesellschaft Rudolf Müller.
65. Mack, R. E. (2002). From Bazaar to Piazza: Islamic Trade and Italian Art, 1300–1600. University of California Press.
66. Maddox, D. & Sturm-Maddox, S. (Eds.) (1996). Melusine of Lusignan: Founding Fiction in Late Medieval France. The University of Georgia Press.
67. Magyar Z. (2006). Szent György a magyar kultúrtörténetben. A Kárpát-medence Szent György-hagyományainak néprajzi és művelődéstörténeti rétege. Kairosz Kiadó.
68. Makk F. (1996). Magyar külpolitika (896–1196) (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár, 2). Szegedi Középkorász Műhely.
69. Makk F. (2011). Megjegyzések a Szent Istváni államalapítás történetéhez. Aetas, 26(1), 2011, 104–142.
70. Marth, R. (1988). Untersuchungen zu romanischen Bronzekreuzen: Ikonographie – Funktion – Stil (Europäische Hochschulschriften Serie 28, Band 87). Peter Lang Gmbh.
71. Maxfield, V: A. (1981). The Military Decorations of the Roman Army. University of California Press.
72. Medeiros, J. S. D. (2021). The iconographical diversity of the Sirens’ physical forms in medieval bestiaries. Research in Medieval Culture & Art, 8(1), 51–64. https://doi.org/10.35218/armca.2021.1.03 Meier, T. (2002). Die Archäologie des mittelalterlichen Königsgrabes im christlichen Europa (Mittelalter-Forschungen 8). Thorbecke. https://doi.org/10.11588/diglit.34722
73. Meier, T. (2013). Grab und Krone der Königin Anna (†1281) im Basler Münster. In Meier, H.-R. & Schwarz, P. A. (Hrsg.), Die Grabfunde des 12. Bis 19. Jahrhunderts aus dem Basler Münster: Repräsentation im Tod und kultureller Wandel im Spiegel der materiallen Kultur (Materialhefte zur Archäologie in Basel, Heft 23, pp. 353–391). Schweizerisches landesmuseum. https://doi.org/10.12685/mh.23.2013.353-391
74. Mikó, Á. & Takács, I. (Eds.) (1994). Pannonia Regia. Művészet a Dunántúlon, 1000–1541 (Kunst und Architektur in Pannonia, 1000–1541). Magyar Nemzeti Galéria, 1994 október – 1995 február (Ungarische Nationalgalerie, Oktober 1994 – Februar 1995).
75. Moravcsik, Gy. (1970). Byzantium and the Magyars. Adolf M. Hakkert Publisher.
76. Moravcsik, Gy. (1988). A veszprémvölgyi oklevél / Typicon Vespremiense. In Moravcsik, Gy., Az Árpád-kori magyar történelem bizánci forrásai (pp. 79–81). Akadémiai Kiadó. Nagy, G. (1898). A Szabolcs Megyei Múzeum középkori sarkantyúi. Archaeológiai Értesítő, 18, 60–65.
77. T. Nagy, P. (2016). “Islamic” Artefacts in Hungary from the Reign of Béla III (1172–1196): Two Case Studies. Annuel of Medieval Studies at CEU, 22, 49–61.
78. O’Neill, P. J. (Ed.) (1996). Enamels of Limoges 1100–1350. The Metropolitan Museum of Arts. https://www.metmuseum.org/met-publications/enamels-of-limoges-1100-1350 Oakeshott, E. (1994). The Sword in the Age of Chivalry. Boydell Press.
79. Obolensky, D. (1999). A Bizánci nemzetközösség (Bizánc világa, 3). (P. Bódogh-Szabó, Trans.). Bizantológiai Intézet Alapítvány.
80. Olasz, J., Seidenberg, V., Hummel, S., Szentirmay, Z., Szabados, Gy., Melegh, B., & Kásler, M. (2019). DNA profiling of Hungarian King Béla III and other skeletal remains originating from the Royal Basilica of Székesfehérvár. Archaeological and Anthropological Sciences, 11(5), 1345–1357. https://link.springer.com/article/10.1007/s12520-018-0609-7
81. Ostrogorsky G. (2000). A bizánci állam története. Osiris Kiadó.
82. Oswald, F. (1969). “In medio ecclesiae”. Die Deutung der literarischen Zeugnisse im Lichte archäologischer Funde. Frühmittelalterliche Studien, 3, 313–326.
83. Painter, S. (1955). The Houses of Lusignan and Chatellerault 1150–1250. Speculum, 30(3), 374–384.
84. Pamer, N. & Kovács, É. (1994). Csabdi középkori templomának feltárt romja és egy korpusz-lelet. In Pamer N. (Szerk.), Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára: Tanulmányok (pp. 307–320). Művészettörténet – Műemlékvédelem VI. Országos Műemlékvédelmi Hivatal.
85. Panczer, G., Riondet, G., Forest, L., Krzemnicki, S. M., Carole, D., & Faure, F. (2019). The Talisman of Charlemagne: New Historical and Gemological Discoveries. Gems & Gemology, 55(1), 30–46. Pasini, A. (1885). Il Tesoro di San Marco (Vol. 1). F. Ongania. https://archive.org/details/letresordelabasi00moli_0
86. Pauer, J. (1849). A’ Székesfejérvárott fölfedezett királyi sírboltról. Székesfejérvár.
87. Pauler, Gy. (1900). III. Béla és családja. In Forster Gy. (Szerk.), III. Béla magyar király emlékezete (pp. 28–34). Hornyánszky Viktor Császári és Királyi Udvari Könyvnyomdája.
88. Petz, G. H. (Ed.) (1851). Monumenta Germaniae Historica, Scriptores 5. Scriptores in Folio. Hannover. https://archive.org/details/sim_monu-menta-germaniae-historica_1851_0 Podlaha, A. & Šittler, E. (1903). Chrámový poklad u svatého Víta v Praze (jeho dějiny a popis) / The Temple Treasure at St. Vitus in Prague (its history and description) / Templum thesaurum Pragensem sancti Viti (eius historia et descriptio). Nákladem dědictví Sv. Prokopa.
89. Porter, V. (2011). Arabic and Persian Seals and Amulets in the British Museum (British Museum Research Papers, Vol. 160). British Museum.
90. Porter, V. (2022). Arabic and Persian Seals and Amulets in the British Museum: Notes and History. In Garcia Probert, M. A. & Sijpesteijn, P. M. (Eds.), Amulets and Talismans of the Middle East and North Africa in Context: Transmission, Efficacy and Collection (Leiden Studies in Islam and Society, Vol. 13, pp. 275–290). Bril.
91. Reiske, J. J. (Ed.) (1829). Constantinus Porphyrogenitus, De cerimoniis aulae byzantinae. Bonnae.
92. Rest, F. (1982). Our Christian symbols. The Pilgrim Press.
93. Réthy, L. (1899). Corpus Nummorum Hungariae – Magyar Egyetemes Éremtár (I. kötet). Árpadházi királyok kora. Magyar Tudományos Akadémia.
94. Ross, C. M. (2005). Catalogue of the Byzantine and Early Medieval Antiquities in The Dumbarton Oaks Collection (Vol. 2). Jewelry, Enamels, and Art of the Migration Period. Dumbarton Oaks Research Library and Collection.
95. Rosser-Owen, M. (2015). Islamic Objects in Christian Contexts: Relic Translation and Modes of Transfer in Medieval Iberia. Art in Translation, 7(1), 39–64. https://doi.org/10.2752/175613115X14235644692275
96. Schramm, P. E. (1956). Herrschaftszeichen und Staatssymbolik. Beiträge zu ihrer Geschichte vom 3. bis 16. Jahrhundert (Band 1–3). Anton Hiersemann Verlag. https://archive.org/details/HerrschaftszeichenUnd Staatssymbolik
97. Schramm, P. E. (1958). Sphaira, Globus, Reichsapfel. Wanderung und Wandlung eines Herrschaftszeichens von Cäsar bis Elisabeth (Band. 2). Anton Hiersemann Verlag.
98. Schramm, P. E. & Mütherich, F. (1962). Denkmale der deutchen Könige und Kaiser (Band 1). Ein Beitrag zur Herrschergeschichte von Karl dem Grossen bis Friedrich II. 768–1250. Prestel Verlag. Shalem, A. (1995). From Royal Caskets to Relic Containers: Two Ivory Caskets from Burgos and Madrid. Muqarnas, 12, 24–38. https://doi.org/10.2307/1523221
99. Sípos, E. (1999). Textiltöredékek Antiochiai Anna sírjából. In Cserményi V. (Szerk.), 150 éve történt...III. Béla és Antiochiai Anna sírjának fellelése (A Szent István Király Múzeum Közleményei B. sorozat 49 – Bulletin de Musée Roi Saint Etienne Série B. No. 49, pp. 60–68). Szent István Király Múzeum.
100. Szabados, Gy. (2016). Könyves Béla király? Egy székesfehérvári királysír azonosításáról. Alba Regia – Annales Musei Stephan Regis, 44, 193–204.
101. Szabados, Gy. (2021). A délceg púpos. Még egyszer az 1948-ban feltárt királysírok azonosításáról. Alba Regia – Annales Musei Stephan Regis, 49, 59–73.
102. Szabó, P. (1998). Temetkezési kultúránk újabban felfedezett forrásai elé. Irodalomtörténeti Közlemények, 102(5–6), 744–759.
103. Szentpéteri, J. (Szerk.) (1999). Az Árpádok világa. Magyar művelődéstörténet a kezdetektől 1301-ig (Magyar kódex, 1 kötet). Kossuth Kiadó.
104. Szentpétery, E. (Ed.) (1937–1938). Scriptores Rerum Hungaricarum (Band 1–2), Budapestini.
105. Szilágyi, S. (Szerk.) (1895). A magyar nemzet története (1–10 kötet). Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R. Társulat. Temesváry, F. (1995). Díszes fegyverek, lószerszámok. Dunakönyv Kiadó.
106. Tikkanen, A. (Ed.) (1998). Ring. Encyclopedia Britannica. https://archive.org/details/ Encyclopedia_Britannica_1998_WIN
107. Tóth, E. (2018). A Magyar Szent Korona és a koronázási jelvények. Országház Könyvkiadó.
108. Tóth, E. (2000). A koronázási jogar és palást. Agapé Könyvkiadó.
109. Tóth, E. (2005–2006). III. Béla vagy Kálmán? A székesfehérvári királysír azonosításáról. Folia Archaeologica, 52, 141–159.
110. Tóth, E. & Szelényi, K. (2015). The Holy Crown of Hungary. Kossuth Kiadó.
111. Tóth, P. (2001). Egy bizánci szent Magyarországon, egy magyar szent Bizáncban: Szent Demeter magyarországi kultuszáról. Magyar Könyvszemle, 117(1), 3–19.
112. Tóth, P. (2007). A sirmiumi hagyomány eredete. In Tóth, P. (Szerk.), Szent Demeter: Magyarország elfeledett védőszentje (pp. 94–108). Balassi Kiadó.
113. Unger E. (1997). Magyar éremhatározó. Magyar Éremgyűjtők Egyesülete.
114. Ünal, C. (2015). Balıkesir, Kuva-yi Milliye Müzesi’nden II. Nikephoros Phokas (963–969) Dönemine Ait Nadir Gümüş Sikke “Miliareison”. Sanat Tarihi Dergisi, 24(1), 107–120. https://doi.org/10.29135/ std.272962
115. Ünal, C. & Çakmakçı, Z. (2020). Haluk Perk Müzesi’nden Örnekler Eşliğinde Bizans İmparatorluğu Döneminde İnanç, Münzevi Yaşam, Hac ve Hacılık Kavramları. Art–Sanat, 14, 495–531. https://doi.org/10.26650/artsanat.2020.14.0019
116. de Vajay, Sz. (1983). Der Kamelaukion-Character der heiligen Krone Ungars: Die typologische Rechtfertigung einer Benennung. In Lovag, Zs. et al. (Eds.), Lovag, Zs., Kovács, É., & Fülep, F. (Red.), Insignia Regni Hungariae (pp. 101–128). Studien zur Machtsymbolik des Mittelalterlichen Ungarn (Studien zur Machtsymbolik des mittelalterlichen Ungarn, Band I). Ungarisches Nationalmuseum.
117. Vasiliev, A. A. (1948). Imperial Porphyry Sarcophagi in Constantinople. Dumbarton Oaks Papers, 4, 1–26.
118. Vattai E. (1958). A margitszigeti korona. Budapest Régiségei, 18, 191–210.
119. Veszprémy L. (2008). Lovagvilág Magyarországon. Argumentum Kiadó.
120. Waldie, M. (2001). A Ring to Die: For Poison Rings Hold Centuries of Secrets. Antiquers & Collecting Magazine, 60–65.
121. Wamser, L. (Hrsg.) (2004). Die Welt von Byzanz – Europas östliches Erbe: Glanz, Krisen und Fortleben einer tausendjährinen Kultur. Verlagsgesellschaft International Publisching GmbH. Wertner M. (1892). Az Árpádok családi története. Pleitz Ferenc Pál könyvnyomdája.
122. Zeldenrust, L. (2020). The Mélusine Romance in Medieval Europe: Translation, Circulation, and Material Contexts. Boydell & Brewer Academic Press.